Nem teljesen értem a kiadó, üres albérletek létjogosultságát. HA lenne pénzem, nem költöznék albérletbe, hanem vennék egy lakást és úgy rendezném be ahogy én akarom.

DE mivel nincsen, ezért csak és kizárólag berendezett albérletet vennék ki. Nincsenek bútoraim. De honnan is lennének? Nem örököltem (sem bútort,sem ingatlant) és nem is fogok. A fizetés csak arra elég, hogy a következő hónap elejéig éhen ne dögöljek.
A tegnapi bejegyzésemből is kiindulva, a tetemes kauciókkal összefüggésben, a tulajdonos, nyugodt szívvel berendezhetné abból az összegből amit "beugrónak" kér el szerződéskötéskor. Ahogy tegnap is írtam, mondjuk első körben oda kell adnom 280.000 forintot. Egy üres albérletért? Aki albérlet kiadásra adja a fejét, az gondolja végig még egyszer. Az albérlet kiadása felfogható szolgáltatásként is. Én kicsengetem a lakbért minden hónapban rendesen, akkor elvárható, legyen benne jól működő mosógép, jól működő hűtő, rendes fűtés, ne csordogáljon egész nap a WC tartály, aminek aztán közüzemi csekk formájában, én mint bérlő, iszom meg a levét. És ha bármi bedöglik azt tessék haladéktalanul megjavíttatni, de a polihisztor férjektől nem kérem. Nem kell a buhera, ami aztán újabb  és újabb költségbe ver engem. Egyszer kell megcsinálni/csináltatni, de akkor rendesen. Ha nem megy, akkor meg cserélni. Ez együtt jár azzal, hogy az ember fia kiadja lakását, ingatlanát. Szerintem át kellene gondolni, hogy ki itt a célcsoport. Mert szerintem nem a 20-30 év körüli, rendesen dolgozó, bérből és fizetésből élő emberek...